Név nélkül, de kitálalt: amikről nem szabadna tudnunk egy lakásfelújításnál.
2018. április 3.
A megszólaló nevét nem közölhetjük, de sok, eddig rejtett információról beszámolt, amit csak azok tudhatnak, akik valamilyen módon belelátnak egy ilyen felújítási folyamatba. A vállalkozó 2011-ben kezdett el lakások felújításával foglalkozni, több családtaggal együtt örökölt 10-20 millió forintot, amit szeretett volna befektetni. A testvérével meggyőzték a családjukat, hogy bízzák rájuk az örökséget, így először 2011 novemberében vásároltak egy erősen felújításra szoruló ingatlant a Dohány utcában. Akkor minden mélyponton volt, így a 60 négyzetméteres lakást 11,2 millióért tudták megvenni, viszonyításképp, egy jó állapotú lakást a környéken körülbelül 15-16 millió forintért lehetett eladni.
Valójában semmi közünk nem volt az építőiparhoz, mondhatjuk, hogy fejest ugrottunk ebbe, talán még egy csavart sem tudtam volna befúrni a falba. Szerencsére találtunk egy ismerőst, aki ezzel foglalkozott, így ő megcsinálta, amit szerettünk volna. Kicserélte a vezetékeket, elintézte a gipszkartonozást, festést, így pár hónap alatt 2 millió forintból megtörtént a felújítás. 15-16 millió forint körül tudtuk eladni, így mintegy 1,5 millió forintot kerestünk rajta fél év alatt. Ez még nem volt túl nagy összeg, de ahhoz képest, hogy zöldfülűek voltunk, és nem értettünk hozzá, jónak számított és elég volt ahhoz, hogy a család engedjen további vásárlásokat is.
Ezután következhettek az újabb vásárlások, a második ingatlan felújítását is az ismerős vállalkozó végezte, az eladási ár, a 4-5 hónapos átfutási idő és a profit is hasonlóan alakult, mint az elsőnél. A harmadik lakást már valamivel drágábban tudták csak megvenni, ekkor kezdett ugyanis magához térni a piac. További változás volt, hogy már nem akartak kivitelezőnek fizetni a munkákért, próbálták inkább házon belül megoldani és keresni szakmunkásokat. A profitot tovább növelte az is, hogy a negyedik lakásnál már tudtak arra is figyelni, hogy berendezzék a lakásokat, így a vevő úgy érezhette magát, mintha egy kiállítótermebe sétálna be, és ezt hajlandó is volt megfizetni.
2012 végén járva az építőipari bérekben még nem kezdődött el a nagy emelkedés:
2012 végén, 2013 elején egy szakmunkás, aki megcsinálta a burkolást meg egyéb dolgokat napi 8000 forintért dolgozott feketén. Ez 2014-15-ben kezdett el látványosan emelkedni, felugrott 10 ezerre. Ma 15-16 ezer forintot fizetünk, de ennek is rengeteg egyéb oldala van. Gondolok itt arra, hogy most már hosszú távra tervezünk az emberekkel, tehát meg kell őket tartanunk. Ezt egyrészt úgy tudjuk elérni, hogy versenyképes fizetést kapnak, másrészt érezniük kell, hogy fontosak nekünk. Tavaly bevezettük a megbízható embereknek a karácsonyi jutalékot, ami nem volt nagy összeg, de meglepte őket, és látszott, amikor átadtuk, hogy nagyon hálásak. Olyan eset is volt, hogy valakinek elromlott a tévéje, az újat mi finanszíroztuk neki, később levonogattuk a béréből. Nálunk a minőségi munkaerő a fontosabb és nem az idő, szemben például egy 100 lakásos épület építésével, ahol a csúszásnak komoly következményei lehetnek. Éppen ezért a minőségben szigorúbbak vagyunk, amikor munkaerőt keresünk."
A legtöbb lakás, amit egyszerre tudtak csinálni kettő volt, és azok is csúsztatva készültek el. A munkaerőhiány miatt nem lehet párhuzamosan többet is felújítani. Egyet most fejeznek be, közben várnak egy kifizetésre és egy másiknál az átvételre, hogy megkezdődhessen a felújítás. Minőségi munkaerőt nemcsak találni, de megtartani is nehéz, ez pedig nagy bizonytalanságot okozhat az építkezés során. A profit miatt megéri ezzel foglalkozni, de előfordulhatnak meglepő dolgok:
Felvettünk valakit, 3-4 hónapig dolgozott nálunk, adtunk neki kulcsot a felújítás alatt lévő lakáshoz. Amikor odamentünk láttuk, hogy nincsenek meg a gépek, hiába hívtuk nem lehetett elérni telefonon, csupán egy SMS-t kaptunk tőle, miszerint elment külföldre. A rendőrségi feljelentés után végül meglett az összes gép. Ennél az esetnél a vásárló járt a legrosszabbul, akinek eladta a gépeket, mert fizetett egy olyan csomagért, amit később a rendőrség lefoglalt.
A dolgozók általában ragaszkodnak ahhoz, hogy be legyenek jelentve, de előfordult olyan is, aki kifejezetten kérte, hogy ne legyen bejelentve, mert nincs jóban a bankokkal, és nem szeretné, hogy a kapott jövedelme látható formában bárhol megjelenjen. A munkadíjak emelkedésével párhuzamosan a kínálati árak is sokat változtak az elmúlt években:
2012 és 2013-ban sokáig szemeztünk egy 80-90 négyzetméteres lakással az V. kerületben, 20 millió körül volt az ára és erősen felújítandó volt. Hirtelen eltűnt a piacról. Most, ezért a lakásért vakon adtunk volna 40-50 milliót, ebből is látható, hogy elszálltak az árak, kétszeresére, akár háromszorosára a 2012-es évhez képest.
A keresletet tekintve a vállalkozó három csoportba tudná besorolni azokat az ingatlanokat, amelyekkel ők is foglalkoznak. Vannak az 50 millió forint alatti belvárosi lakások, amelyeket külföldiek (orosz, kínai francia, svéd) és magyarok egyaránt keresnek. Van egy olyan kategória, ami most kevésbé népszerű, az 50-90 milliós árfekvésű, 70-80 négyzetméteres felújított lakások, amelyeknél nincs kilátás, az első vagy második emeleten van, így az előtte álló ötemeletes ház miatt nem világos a lakás. Ezekért jellemzően nem fizetnek a vásárlók 70-80 milliót csupán azért mert fel van újítva. A harmadik kategóriába a 80-90 millió feletti lakások tartoznak, amelyek 130-150 négyzetméteresek - esetleg dunai panorámával - ezekre erős a kereslet.
Volt két belső-terézvárosi, körülbelül 100 négyzetméteres lakás, ami a felújítás után 100 millió forintért kelt el, egy évvel ezelőtt. Akkor mindenki azt mondta, hogy ennyiért nem fogják elvinni, de két hét alatt három ajánlatot is kaptunk rá, a felfelé licitbe nem mentünk bele, mert volt egy biztos vevő és mi is tudtuk, hogy drága, az új építésűeknél is ilyen árak voltak. Pár hónapra rá vettünk egy másik hasonló lakást is a közelben, ezt 135 millió forintért vitték el.
A beszélgetés során kiderült az is, hogy a hirdető oldalak ajánlatait böngészve veszik meg a felújítandó lakások 90 százalékát,
gyorsnak kell lenni, van, amikor abból áll a napom, hogy nézem a kínálatot és k
