Lenullázhatja Magyarországot a devizahitelesek mentése! 2013.09.19.
Komoly akadályokba ütközik a devizahitelesek mentésének sokak szerint legkézenfekvőbb módja, az elsőként a Napi Gazdaság által javasolt, majd az MNB cikksorozatából is visszaköszönő végtelenített árfolyamgát, amelyhez lapunk egy, az MFB Zrt. hiteleinél alkalmazott kormányzati árfolyam-garancia alkalmazását is javasolta (Napi Gazdaság, 2013. augusztus 15.). Könyvvizsgálók szerint ugyanis a bankoknak a fix és a jövőbeni aktuális árfolyam közötti érték tőkerészére céltartalékot kellene képezniük, ami ezermilliárdos azonnali terhet róna a pénzintézetekre. Ez lényegében lenullázná a növekedési lehetőségeket, mert vállalati oldalon is azonnal hatna − ezért óvott az egylépcsős megoldástól Matolcsy György jegybankelnök is. A céltartalék-fenyegetés jogosságát bizonyítja, hogy híreink szerint a jelenlegi árfolyamgát esetében is van olyan pénzintézet, amelyet könyvvizsgálója ilyen megoldásra kötelez.
Más elképzelések szerint az állami − a nyitó és a mindenkori visszafizetési árfolyam közötti különbségre vállalt − garancia megoldást jelenthet, ezt ugyanakkor a hitelek teljes, még hátralevő futamidejére vállalni kell. Ellenkező esetben a hitelintézetek csak határozatlan idejű szerződéseket köthetnek a devizaadósokkal, ami a jelenlegi bizalmatlan légkörben nem lehet megoldás. Arra ugyanakkor szakértők szerint lehetőség van, hogy a garancia összegét az adott évben lejáró hitelrészletekkel számolva maximálják, meghatározva, hogy nagyságrendileg meddig terjed a kezességvállalás. A korábbi számítások szerint a 180 és a jelenlegi 240 forintos szint közötti különbség mellett az éves teher a jelzáloghitelesek esetében (attól függően, hogy csak lakáscélú vagy az összes jelzáloghitelesre vonatkozik-e a javaslat) 47−96 milliárd forint körül alakulhat, azaz úgy is meg lehetne állapodni, hogy az állam 2014-re nagyjából ezen összegig vállal garanciát. (A pénzintézetek számítása szerint ha azt az elvet is érvényesíteni kell, hogy a devizahitelesek ne járjanak jobban, mint forintban eladósodott társaik, akkor a fix sávot a frankhitelesek esetében 200 forint körül kellene meghúzni, ami nagyjából harmadával, 31−62 milliárd forintra csökkentené az adósoktól átvállalt törlesztési terhet.)
A garanciavállalás azonban nem jelenti azt, hogy az államnak kell fizetnie az összeget, hiszen a fix árfolyamon felüli rész törlesztésének felosztásáról az árfolyamgát esetében is különmegállapodás rendelkezik a bankok és a költségvetés között. A garanciavállalás pusztán arra adna lehetőséget, hogy ne kelljen a likvid banki pénzeknek hosszú ideig céltartalékban pihenniük, hanem − például az nhp-hez kapcsolódó kiegészítő vagy éppen önerőpótló finanszírozási forrásként − a gazdasági fejlődést segíthessék. A kormány, amely a nyáron a Jobbik által beígért „forró ősz” okán nyúlt újra a devizahitelesek kérdéséhez, az elmúlt napokban tudatosan hátralépett a kérdéstől, ezért került a kommunikáció homlokterébe, hogy az ügy rendezése a bankok és az adósok közötti megállapodás kérdése. Politológusok szerint a háttérben olyan szenzitív mérések állnak, amelyek szerint az átlag választópolgárnak − akinek a tranzakciós illeték és az eho miatt azzal kell szembesülnie, hogy pénze betétként is kevesebb lesz − nincs nagy kedve tovább támogatni a devizaadós-mentést.